Árak, tendenciák

Három éve nem látott alacsony szintre, 16 dollárcent közelébe esett a cukor fontonkénti árfolyama. Nem kizárt azonban, hogy még ennél is olcsóbban hozzá lehet majd jutni a terményhez, mivel Brazília és India – gyenge devizáik miatt – fokozza termelését, hogy többet exportáljon, miközben a globális kínálat már így is több millió tonnával meghaladja a keresletet. A londoni Nemzetközi Cukorszervezet múlt heti előrejelzése szerint a világ cukorkínálata 4,5 millió tonnával haladhatja meg a keresletet az október 1-jével kezdődő 2013-14-es szezonban. Korábban e többletet még 1 millióval alacsonyabbra, 3,5 millióra taksálták. Július végi kimutatások szerint a szeptember 30-án záruló egyéves periódusban a globális cukortermelés 178 millió tonnát érhet el. India 25 millió tonna cukrot termelt a 2012-13-as szezonban – tette közzé a New Delhiben székelő szakszövetség, az Indian Sugar Mills Association. Mivel ekkora mennyiséget még a világ legnagyobb cukorfogyasztójának számító India sem tud felszívni, ebből megpróbál 1,5 millió tonnát exportálni, amit segíthet, hogy a rúpia az idén 15 százalékkal leértékelődött a dollárral szemben. A brazil vizes bioetanol (desztillációval előállított 4-7% víztartalmú bioetanol) – a fontban kifejezett cukoregyenérték alapján – a múlt héten 16,02 dollárcentet ért, míg a nyerscukor októberi szállításának árfolyama csütörtökön 16,43 dollárcentbe került a New York-i határidős árutőzsdén, így jelenleg a cukor formában történő export felé billen a mérleg, ami növeli a nemzetközi cukorkínálatot. A cukor az idén 16 százalékkal értékelődött le, ami azt jelenti, hogy már a harmadik egymást követő évben ér kevesebbet – ilyen hosszú árcsökkenési periódusra 1992 óta nem volt példa. Az olcsóbb cukor miatt Brazília egyre fokozza a cukor súlyát – a kukorica kárára – a bioetanol-termelésben, az ma már megközelíti az 50 százalékot. Kérdés, az etanol-igény mennyire tudja szűkíteni a globális kínálat és kereslet közötti rést.

Az elmúlt évek folyamatosan jó termésének köszönhetően fél áron lehet megvásárolni a cukrot a 2011-es csúcsokhoz képest. Az idei évben azonban már a kedvező brazil hírek ellenére nem tudott jelentősen mérséklődni az árfolyam. A konszenzus jelenleg 600 millió tonnás cukortermést áraz be Brazíliában, míg a Deutsche Bank elemzői szerint nem kizárt, hogy mindössze 580 millió tonnás eredménnyel zárja az évet a cukornád legnagyobb termelője. Azonban nem csak a kínálati oldalon történhetnek meglepetések ám az idei évben etanol készítésre is jelentősen nőhet a cukor felhasználása. Az úgynevezett Pis-Cofins adó eltörlésével már gazdaságosabb lehet a termelőknek a termést etanol készítésre értékesíteniük. És minél magasabbak a benzinárak annál több cukornádat használhatnak bioüzemanyag készítésére. Egyes kimutatások szerint 18.40 cent alatt már gazdaságosabb a termést üzemanyag készítésére fordítani. Ennek is köszönhető talán, hogy a Deutsche Bank is átállt ennél az árupiaci terméknél a vételi oldalra 20 cent feletti célárat meghatározva év végére amely 20 százalék feletti hozammal kecsegtethet az idei évre.

Az árutőzsdék cukorárai több mint 10 hónapja csökkenő trendet mutatnak. Az utóbbi hónapokban felerősödött a nyersanyag jegyzése az összes kockázatos aktívum piacán történt kiárusítás miatt valamint az Amerikai Mezőgazdasági Minisztérium (USDA) közleményében napvilágot látott legújabb kereslet-kínálati előrejelzések hatására. Cukorpiaci long pozícióikat leginkább a pénzügyi befektetők zárták le, akiknek a nagyfokú aktivitása egy nem igazán folyamatos piacon kedvezett az évek óta fennmaradó magas áraknak (1. ábra). Az USDA májusi jelentésében közölt globális cukortermelési becslések ebben a szezonban is magasabbak a nyersanyagfogyasztási előrejelzéseknél (2. ábra). Ennek eredményeként a készleteknek 4 év óta a legmagasabb szintre kellene emelkedniük. Az előrejelzett kínálat növekedés (+4 millió tonna é/é) legfőképpen India, Thaiföld és Brazília cukortermelése bővüléséből kellene adódjon. Tulajdonképpen a legnagyobb cukortermelő és exportőr Brazília helyzete determinálja nagy mértékben a nyersanyag globális piacainak helyzetét. Igy volt ez 2011-ben amikor a brazíliai cukor ágazat képviselői lefele korrigálva a nádcukor betakarítási prognózisokat felverték a tőzsdei árakat az egész világon. Mindazonáltal a közelgő szezonban a brazíliai és thaiföldi cukortermelés növekedésével egyetemben, jelentősen meg kellene emelkednie ezen országok exportjának is. Az előrejelzések szerint a cukor iránti globális keresletnek 3 millió tonnával kellene magasabbnak lenni é/é. Ugyanakkor a kereslet nagysága egyre erősebben függ a világgazdasági helyzettől. Ez leginkább abból adódik, hogy a nádcukor termelés erősen összefügg a bioüzemanyag szektorral, főképp Brazíliában. Ebben az országban a nádcukor iránti szükséglet 50%-a a bioetanol gyártáshoz kapcsolódik, amit aztán benzinnel keverve üzemanyagként árusítanak. Mindennek az állam is kedvez, amely 30 éve intenzíven szabályozza a gazdaság ezen ágazatát. A bioüzemanyag gyártás 20%-a viszont az Egyesült Államokba kerül exportra, ahol a brazíliai etanol a helyi kukoricából készült etanollal versenyez. Ebben az esetben is az állami szabályozások kedveznek a mezőgazdasági termények üzemanyag szektorral történő összekapcsolásában. Ezért aztán az üzemanyagok iránti vártnál kisebb kereslettel és csökkenő olajárakkal együtt a bioüzemanyagok iránti keresletnek is kevesebbnek kellene lennie a prognosztizáltnál. Ez viszont az eljövő szezonban a cukor export még nagyobb bővítésére adna lehetőséget Brazíliának, főképp a brazil reál további gyengülése esetén. Összegzés A világgazdaság egyre rosszabb helyzete mellett (ami a bioüzemanyagok iránti keresletre is rávetül) a cukorpiaci globális túlkínálat a következő hónapokban még a jelenlegi előrejelzéseknél is nagyobb mértékűnek bizonyulhat. Ezért aztán egy alap forgatókönyv szerint a cukor leértékelődésére számítunk a világ tőzsdéin.

1300 hektáron foglalkoznak cukorrépa termesztéssel Somogyban. Az aszályos időjárás miatt komoly veszteségük lesz idén a termelőknek. - A termelőket a vízhiány nagyon komolyan sújtja, a tápanyag a talajból nem került feltáródásra - mondta a növény- és talajvédelmi szakmérnök, Tóth István. Somogyvári Erika családjával termeszt cukorrépát több mint 100 hektáron. Több százezret költöttek a növényvédelemre, de a csapadékhiányt nem tudták legyőzni. - 70 tonna termést is betakarítottunk hektáronként. Idén sajnos a csapadékmentes idő miatt 35-40 tonnás átlagtermés várható - mondta az Agro-Som Kft. ügyvezetője, Somogyvári Erika. Tavaly is nagyon kevés csapadék volt, az átlagnál több kellett volna idén, hogy a talaj vízháztartása helyreálljon de nem így történt. Mindössze 250 milliméter csapadék esett idén. A napos időjárás miatt viszont a répa cukortartalma magasabb lesz, de ez nem fedezi a hiányt. - A sok éves átlaghoz képest jelentősen elmarad a betakarítandó répamennyiség, így a cukormennyiség is. Én úgy saccolom, hogy jelentős drágulás lesz a világpiacon a cukor kérdésében - mondta a Cukorrépatermesztők Országos Szövetségének elnöke, a felügyelő bizottság Budai Bertalan.

Amikor 2003-ban csatlakoztunk az unióhoz, még minden rendben volt. Kialkudtunk évi 402 ezer tonnás cukorkvótát, amely bőven kielégítette a hazai igényeket. Segített a védővám és az intervenciós felvásárlási ár (lényegében garantált áras állami felvásárlás) is, aztán 2006-ban jött a lejtmenet. Lényegében az unió elkanászodott cukorügyben, legalábbis az Európán kívüli cukortermelők szerint. Ezért 2005-ben WTO-eljárást (Kereskedelmi Világszervezet) indítottak az EU ellen. A vád szerint az unió többlettermelését - a megállapított kvótán felüli cukrot - exporttámogatással dobták a világpiacra. A feddésre az unió gyorsan cukorrendtartási reformba kezdett, a terv szerint négy év alatt hatmillió tonnával csökkentették volna az előállított cukor mennyiségét. A cukorgyártók önként viszont összesen egymillió tonna kvótáról mondtak le. Úgyhogy a gyáraikat felszámoló vállalatoknak kompenzációt fizettek, és a cukorrépa-termelőkkel is igyekeztek megoldani a helyzetet. A gazdák négy-öt évi profitjuknak megfelelő összeget kaptak, ha felhagytak a termesztéssel. A gazdák más növényeket termeszthettek, a föld nem maradt parlagon, a gabona ára éppen akkor kezdett el szárnyalni, a cukorrépa árát pedig lenyomták, úgyhogy a többség elfogadta az ajánlatot. A cukoripar átalakítása és a cukoripari reform egész Európa cukorrépa-termelését és cukorgyártását átalakította, az unióban összesen nyolcvan cukorgyár szűnt meg. Magyarországon a rendszerváltáskor még tizenkét cukorgyár működött, a kevéssé hatékony üzemek bezárása után, 2004-re, öt gyár maradt. A reformok után az egyetlen túlélő, az osztrák tulajdonban lévő Magyar Cukor Zrt. maradt, a reform előtti 402 ezer tonnás kvóta pedig százötezer tonnára apadt. Ez az itthoni cukorigénynek csak egyharmadát fedezi. A 2006 előtti cukorbőség tehát megszűnt, és az importfüggés hozta a hisztérikus változásokat a cukor árában. Másfél éve volt a legnagyobb elszállás , akkor fél év alatt majdnem másfélszeresére emelkedett a cukor ára. Első hallásra tehát jónak tűnhet, hogy a kvótarendszer (és répaminimálár-rendszer) 2020-as megszüntetését az Európai Bizottság előrehozná 2015-re. A magyar álláspont szerint viszont ki kellene tartani az eredeti dátum mellett, elveszne ugyanis - egyebek mellett - a cukorrépa tonnánkénti tízeurós támogatása. Rajtunk kívül nyolc tagállam szeretné még a halasztást, mert a termelőknek több idejük maradna arra, hogy felkészüljenek a szabadpiacra és például a nádcukorral való versenyre. Az Európai Számvevőszék (ECA) 2010-es cukorreform-értékelése sem látja tökéletesenek a reformot. Szerintük az intézkedések csak korlátozottan járultak hozzá a cukorrépa-termelők versenyképességének növeléséhez, a múltbeli rugalmatlanságok és korlátok megmaradtak. A termelés csak az uniós kereslet 85 százalékát fedezi, a készletek függnek az importtól, a kereslet pedig folyamatosan nő. Az ECA szerint maximum az fordulhat elő, hogy hiába csökkennek a cukorárak, a gyártók ezt nem adják tovább a fogyasztóknak, tehát marad a bolti cukor ára. A Cukorrépa-termesztők Országos Szövetsége ugyanakkor egyenesen árcsökkenéssel számol, mivel adataik szerint egymillió tonnával több (10 millió tonna) az unió jelenlegi cukorkészlete, mint tavaly, ami lassan eléri a cukorárakat. Suppan Gergely, a Takarékban elemzője szerint nagyon nehéz előre belőni a hazai cukor árát, sok tényezőtől függ az ármozgás - termésbőség, időjárás, kvótarendszerek alakulása -, de ő sem küldene azonnal a boltba. Az elemző szerint a tavalyi óriási áremelkedésnek sem volt igazi alapja. Az ok egyszerűen a félelem lehetett, mert az alapélelmiszerek hiányának legkisebb jelére is idegesen reagál a piac, a brazil és argentin répatermés pedig nem volt jó. Azóta pedig viszonylag kiegyensúlyozott az ár - sőt áprilisban a KSH adatai szerint egyenesen csökkent 2 százalékot -, de még mindig az van a fejekben, hogy a cukor luxustermék.

Csepi Lajos a cukorgyárak privatizációját vizsgáló parlamenti bizottság ülésén azt mondta: privatizációs szempontból pozitív folyamat volt a magyar cukorgyárak 1990-ben elindított magánosítása, mert a cukoripar akkori problémájára megoldást kínált azzal, hogy a várakozás szerint az új partner pótolja a piacokat, az elmaradt állami fejlesztési forrásokat, és ápolja a termelőkkel lévő kapcsolatot. Az 1990 tavaszán létrejött ÁVÜ az első időszakban nem tudta meghatározni a magánosítást, "mentette, ami menthető": a vállalati tanácsok már a vagyonügynökség létrejötte előtt előkészítették a szerződéseket, azokat tette az igazgatótanács (it) elé. Megjegyezte, hogy 1990-re a 11 hazai cukorgyár közül 6 már meg is állapodott külföldi befektetőkkel a privatizáció fontosabb elemiről. A volt ügyvezető igazgató szerint az élelmiszeripar-privatizációjában a mezőgazdasági termelők azért nem jutottak meghatározó tulajdonhoz, mert nem feleltek meg a feltételeknek, nem tudtak megfelelő tőkét, piacot, termelési technológiát, szakértelmet biztosítani. Azt követően, amikor 11-ből 6 cukorgyárat értékesítettek, és az ÁVÜ it érzékelte a feszültséget, úgy döntött, a fennmaradó 5 gyárat magyar termelői tulajdonosi körben tartja, így azok az első Magyar Cukor Rt.-be kerültek, amely végül 1-2 évig működött, majd pénzügyi-gazdasági problémák miatt végül csődbe ment.???? Az ÁVÜ akkor jött létre, amikor kiderült, hogy a privatizációs folyamatnak vannak morális problémái, számos kézzel fogható szerződés már megszületett. Azért a modernebb gyárakat adták el előbb, mert amíg "futottak az események után", gyakorlatilag a vállalati kezdeményezéseket tudták ellenőrizni, és a modernebb üzemek jelentkeztek először előkészített szerződésekkel.

Európai Uniónak nincs még egy olyan országa, amelynek "a cukoriparát ilyen mértékben leépítették, és ilyen kiszolgáltatottá tették, mint Magyarországét"

Azt pénztárcákon is érezzük, hogy a boltokban jelentősen megnőtt a cukor ára. Ez a vásárlóknak rossz, ám a termelők jól járhatnak. A megállapodások szerint egy tonna, tizenhat százalékos cukortartalmú répáért negyven eurót tudunk fizetni, támogatással. Ez az összeg másfél, két euróval magasabb, mint a tavalyi. Azt is tudni kell, cégünk hiába állítana elő több cukrot, azt az unión belül nem szabadna értékesíteni. Azaz ez nem lenne kihatással a fogyasztói árakra. Bárth Zoltán azzal kapcsolatban nem bocsátkozott találgatásba, hogy mikor csökkenhet a cukor ára. A vezérigazgató helyettes egy példát is hozott: 2007-ben hatvanezer forintot fizettek a kereskedők egy tonna kukoricáért. Akkor senki sem gondolta, hogy az ár valaha is 40 ezer forint alá csökken. Erre egy év múltán már csupán 18 ezer forintot adtak egy tonna terményért.

Tömeghisztéria alakult ki a határ menti városokban, főként Párkányban és környékén: a magyarországiak mellett már a hazaiak is mázsaszámra vásárolják a cukrot. „Megnézzük más üzletekben is, de először ide jöttünk, itt szeretünk leginkább vásárolni. Nagyon megéri átjönni, mert nálunk a cukor ára 370 forint körül van. Ha már itt vagyunk, lisztet és olajat is viszünk“ - mondta egy esztergomi vásárló. Az egyik bevásárlóközpontban 0,89 euró, egy másikban 40 centtel drágább - több, mint egy euró. „Tegnap még 66 cent volt a cukor, ma felvitték 89 centre. Cukorhiány Komáromban Időszakos cukorhiányról beszélhetünk Komáromban is. Úgy tűnik, nemcsak a magyarországi vásárlók, hanem a hazaiak is igyekeznek bespájzolni, több 10 kilónyit vásárolnak, amíg van. Az egyik nagyáruházban a reggeli órákban elfogy az aznapra szánt mennyiség.

A globális cukortermelés jövőre meghaladhatja a kínálatot - 4 év után először -, amennyiben a világ legnagyobb növekedésű régióiban ismét visszatérnek a "normális időjárási viszonyok" - nyilatkozta a Bloombergnek Jonathan Kingsman, a svájci székhelyű Kingsman SA elnöke